Néha elgondolkodom, hogy micsoda jó dolgom van. Van hol aludnom, van mit ennem, van aki szeret. A többi pedig csak hab a tortán. Van párom, a szüleim élnek és egészségesek. A barátaim szeretnek, a munkahelyemet is imádom. Egyszerűen semmi nem hiányzik. És néha elszégyellem magam, hogy ilyen jól élek, és ezt nem osztom meg azokkal, akiknek nem jutott ilyen csodálatos sors. Nem arról van szó, hogy rossz embernek érzem magam, de például éveken keresztül elmentem hazafelé egy hajléktalan férfi mellett, és soha nem adtam neki semmit. Egyszer sem. Akkor jöttem erre rá, mikor a legjobb barátnőm megmutatta a https://www.carefoundation.co.uk/ weboldalt. Ő önkéntes már évek óta, és ezt az oldalt nagyon szereti. (Charity) Itt olvastam először, hogy nem kell mindig arra gondolni, hogy adományozni csak pénz lehet. Azelőtt nem sokat gondolkodtam ezen sajnos. Irtó sok ember van, aki csak egy jó szóra vágyik, hogy visszanyerje életkedvét. Vagy olyan emberek, akiknek nincs mit enniük, esetleg gyerekek, akiknek az oktatásukra nincs pénz. Önkéntesként rengeteg helyen lehet fantasztikus dolgokat tenni értük, és ezzel valahol magunkért is. Csatlakozni fogok, és mostantól mindenki mást is erre buzdítok. A hajléktalan bácsinak pedig vittem levest és beszélgettem vele. Örömöt láttam végre a szemében, és ez mindent megér.
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.